Koós János: Ha a humor megszűnik, én is megszűnök

Mint arról már beszámoltunk, pár nappal ezelőtt Szatmárnémetiben több ismert művész előadásában vették fel a Muzsika tv Dallamokon át című műsorának szilveszteri adását. A művészek között ott találtuk Koós Jánost, a népszerű énekest, humoristát, színművészt is. A Hargita megyei Gyergyószárhegyen született Koós 76 évesen a tőle megszokott jókedvvel és humorral szórakoztatta a szatmári közönséget, amely az ismert születésnapi dallal hálálta meg a születésnapját egy nappal korábban ünneplő művészt.

- Hogy érzi magát itt Szatmárnémetiben, Szatmár megyében?

- Jól, nagyon jól! Voltam tavaly is és mindig úgy jövök, mintha haza jönnék. Majd nyáron jövök újra tíz barátommal lakóbuszokkal, ezt én már évek óta megszervezem. Fölmegyünk egészen a Hargitáig, Gyilkos tóig, majd le egészen Brassóig s aztán megyünk haza. Ez nagyon jó lesz.

- Erdélyben gyakran jár a fellépéseken kívül is?

- Nem olyan gyakran sajnos, de hát jövünk nyáron újra, körülbelül tíz napra turnééra, amit a barátaimnak szervezek. Nekem van egy nagy lakóbuszom, amivel bejártam  egész Európát és a barátaim is béreltek egy ilyen lakóbuszt. Kigondoltam az útitervet és mindenképp érinteni fogjuk Szatmárnémetit is, és persze Gyergyószentmiklóst is. Mikor két évvel ezelőtt voltunk, nagyon jól érezték magukat és most már kezdenek újra hívogatni, hogy „megyünk ismét, ugye? Mert ha nem széttéplek". Hát nem akarom, hogy széttépjenek, tehát jövünk.

- Mi a titka annak, hogy ennyi év után is ugyanolyan lelkesen fogadja a közönség a dalait és Ön ugyanolyan lelkesen tud felállni a színpadra?

- Először is mert csinos hölgyek fogadnak! Egyébként azt szoktam mondani, hogy  a legfontosabb az életemben: a humor. Ha a humor meg fog szűnni, akkor én is meg fogok szűnni. De mivel azt hiszem, hogy a nézők most is jól érezték magukat, még nevettek is és remélem, hogy még jó pár évig nevetni fognak rajtam.

- Mit tervez? Melyek a legfontosabb tervei még az idénre és jövőre?

- Tudja, mit tervezek? Most az a legfontosabb tervem, hogy hazavezetek és ezt a pálinkát, amit itt kaptam, azt kibontom és megkóstolom. Most ebben a pillanatban ez a legfontosabb tervem. Hogy jövőre mi lesz, azt majd meglátjuk.

- Milyen gyakran lép fel?

- Nem számolom a fellépéseimet, de azt tudom, hogy tegnapelőtt Pécsett voltam, egy Korrupció című darabban prózai főszerepet játszom. Kérdeztem is, hogy miért rám osztották ki? Nem Pécsett megy a színházban, hanem Pesten a Kréta Kör színház adja elő, csak most Pécsett voltunk, de  megyünk majd Poznanba és Lengyelországban is előadjuk. Az érdekes lesz, hogy én magyarul beszélek és közben a képernyőn ott lesz lengyelül felírva, de óriási sikere van. Tehát fellépés az van. Mostanában nyáron több fellépésünk van, érdekes, hogy régen ez fordítva volt. Pár évvel ezelőtt még nyáron csak a hajón voltam, a két gyerekkel vitorláztunk. Ötszörös magyar bajnok vagyok, végig vitorláztuk a görög tengerpartot, a Seychelle- szigeteket, az Indiai óceánt. Bár most idén nagyon keveset voltam hajón, de már alig várom, hogy áprilisban az Adrián Dubrovnik fölött lesz egy nagy verseny, ahová meghívtak. Ez úgy történt, hogy felhívtak és nagyon furcsa dolgot kértek tőlem, de egyből rávágtam, hogy igen. Azt kérdezték, hogy ott lesz egy nagy verseny, mintegy 50 hajó fog versenyezni, és hogy a zsűri hajón díszvendég lennék -e. Mondtam, hogy hát hogyne. Kérdem, mit kell csinálni? Azt mondták, hogy ülni és integetni. Ez menni fog, de attól tartok, hogy ennyivel nem ússzák meg, esténként majd viccelődök velük. Feleségemmel megyünk, a lányommal és az unokámmal.

- A művész úrnak születésnapja volt tegnap, ugye a szatmárnémeti közönség is felköszöntötte. Hogyan ünnepelte, ünnepli a születésnapját?

- Már megünnepeltük. Semmi különösebb dolog nem volt, mert nem volt időm, mert próbáltam, meg televízióban vagyok állandóan mostanában, úgyhogy egy ünnepi ebéd volt, a feleségem, a lányom, az unokám, a fiam és a menyasszonya és nagyon kellemes volt. Felköszöntöttek, megkaptam az ajándékaimat, koccintottunk.

- Az előadása végén Aradszky művészurat emlegette, ez amolyan jó baráti fricska?

- Igen, mi nagyon jó barátságban vagyunk, sőt, hogy ha valami csipkelődőt nem mondok róla, akkor felhív rögtön, hogy mi van Janikám, haragszol rám? Nagyon jóba vagyunk, együtt futballoztunk srác korunkban, rengeteget fociztunk együtt, együtt csajoztunk, a szakmát is majdnem együtt kezdtük, bár én valamivel hamarabb, de aztán egy utcában laktunk, szóval nagyon sok közös dolgunk van.

- Ön legendásan jó viszonyt ápol Bajor Imrével is. Emlékszem, hogy a 1995-ös Fradi-Ajax meccs szünetében mondta Bajor Imre a Telesportban, hogy „ez a hülye Koós rángatott ki a meccsre". Ez a jó viszony azóta is tart?

- Igen, persze, egy faluban van a nyaralónk, én vettem ott először és aztán meghívtam egyszer vendégségbe és annyira megtetszett neki, hogy a következő házat, amit eladtak, azt ő gyorsan megvette és ő le is költözött, ott is él most a Balatontól tíz kilométerre. Mi ha összejövünk nagyon sokat hülyéskedünk és röhögünk és röhögünk és röhögünk.

- Jár-e ki Fradi meccsekre, mert hát Ön ugye híresen nagy Ferencváros drukker?

- Igen, arról nem lehet leszokni, vagyis engem leszoktatni, bár nincs futball Magyarországon jelen pillanatban, de hát mit csináljunk, a Fradi szeretete az van. Felvettük ezt a Hal a tortán című műsort, amit majd decemberben vetítenek és benne van többek között a lányom is és kérdezték, hogy ki legyen még. Mire én mondtam, hogy valami futball-ember kéne, hogy tudjak valakivel  bolondozni és hát így jött a Mészöly Kálmán, aki hát ugye nagy Vasas drukker,  én meg Fradis vagyok. Nagyon jó barátságban vagyunk, mindig mikor találkozunk megöleljük, megcsókoljuk egymást és a végén meg „menj a franckarikába te rohadt, mocskos piros-kék. Te beszélsz te zöld-fehér szemétláda", s így végződik nálunk egy beszélgetés.

Az, hogy a fradizmus mennyire áthatja a Koós-családot, remekül példázza a kedves családi anekdota, amit beszélgetésünk végén elmesélt. „A nyáron fürödtünk a kis unokámmal, amikor egyszer csak azt mondja: Papa, neked olyan hasad van, mintha öreg lennél! Tessék, kérdem én. Egyből látta, hogy valamivel ki kell mentenie magát és azt mondja: Papa, papa, tudom a himnuszt! Erre az én szívem is meglágyult és mondom neki: Hadd halljam. Erre ő vigyázzba vágja magát és máris kezdi a Fradi Himnuszt: Száz kisleány, egy gólra vár..."